Vizsgázói taktikák a szóbelin

Körülbelül 150 saját letett vizsgán túl tapasztalataim a következők:
  • nem lehet minden tételt egyformán jól megtanulni;
  • tudomásul kell venni, hogy vannak jobb és kevésbé jobb tételek;
  • nem szabad előre eldönteni, hogy ezt a tételt akarom, a másikat meg nem kihúzni. Ha ugyanis nem jön össze a célom, akkor könnyen leblokkolhatok – és így biztos rossz is lesz az a tétel.
Már az ősember is különböző mágikus eljárásokat vetett be annak érdekében, hogy előzetesen biztosítsa cselekedete sikerességét – ne féljünk mi se ettől! Mondogassuk magunknak, hogy sikerülni fog a vizsga, erősítsük magunkban a hitet! Higgyék el, ez sokat jelent.
Oliver Cromwellnek, az angol polgári forradalom egyik vezetőjének mondását szoktam ezzel kapcsolatban idézni: „Bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!” – szólt a döntő csata előtti esős estén katonáihoz. Tanuljunk, aztán bízzunk magunkban.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/88/Charles_Landseer_Cromwell_Battle_of_Naseby.JPG

A feleletre legfeljebb 20 perc áll rendelkezésre, ezalatt kell ismertetni a kitűzött feladat megoldását, illetve elmondani a tételt – a vizsgázó által választott sorrendben.
Ha megítélésünk szerint sikerült megoldani az – általában nem túl nehéz – feladatot, akkor érdemes azzal kezdeni, hogy aztán a maradék időt teljes egészében a tétel elmondására fordíthassuk, figyelve arra, hogy az alkalmazások kifejtésére is jusson időnk (erre egyébként felelet közben szoktak is a vizsgáztatók figyelmeztetni).
Ellenkező esetben kezdjük a tétel kifejtésével, előzetesen jelezve a vizsgabizottságnak, hogy a feladattal nem vagy nem teljesen boldogultunk. Ezzel felhívjuk a figyelmüket arra, hogy a feladattal kapcsolatban még dolguk lesz, hogy erre is kell időt szánniuk.
Arra az esetre, ha egyik résszel sem boldogultunk, nem igazán tudok jó tanácsot adni… 🙂
És akkor a témakörök…