Számítástechnika

A számítógépekkel még egyetemista koromban kerültem először kapcsolatba. Akkor még csak nagy gépek voltak, terminálok mellett próbáltunk ALGOL és FORTRAN programokat írni és futtatni. Nem fogott meg különösebben.
A nagy változást az iskola-számítógépek megjelenése hozta: HT 1080Z, majd Spektrum, illetve Commodore 64. Nagyon izgalmas volt a gépi kódú programozás, óriási önfegyelmet, precizitást és egyszerűséget igényelt. (A Commodore-okat mindig utáltam, nekem a Z80-as processzor lelke tetszett igazán.) Ehhez fűződik első nagy sikerélményem is: megtalálva egy üres kihívási pontot a ROM-ban, megtanítottam igencsak butuska D100-as lengyel mátrixnyomtatónkat magyarul (mert – bár gerincem nem nemzeti – mindig kényes voltam anyanyelvünk helyes használatára).
Aztán jött a Spektrum, és rajta az első találkozás a PASCAL programozási nyelvvel – azóta sem volt ehhez fogható élményem a számítástechnikában (bár láttam már egy-két dolgot). Az a félelmetes tisztaság, egyszerűség, a József Attila-i rend szabadsága mindent elsöpört. Azóta is megmaradt a szerelem, még az n. továbbfejlesztés után is.
Az IBM-ek megjelenése óta pedig mindent, amit lehet, gépen csinálok, több mint húsz éve nem írtam kézzel levelet, nem végeztem mechanikus számolásokat. Most már a munkám is erre kényszerít, minden nap a munkahelyemen és otthon is rendszeresen használom. És több, mint tizenöt éve itt az internet is – bár nem látom a végét, de biztos, hogy Guttenberg óta nem volt ilyen átalakulás, úgy a gondolkodásban, mint a mindennapi életben. Levelezünk és böngészünk, fészbukozunk és torrentezünk – ez vezethet el a milli szabadsághoz.
Jelenleg négy gép van otthon (egy meg általában Szegeden).
Digivel (100/100 Mbps) nyomulunk az interneten, a gépek (valamint a tévék, a Blu-ray-lejátszók, a mobilok, egy XBOX) és a háló közti kapcsolatot egy TL-WR841ND router és két TL-SF1008D switch látja el. (Istenem, annak idején egy 11,2 kbps-os modemmel kezdtük itthon…)