Munkaügyi perem 2005-2007

Dunaújváros MJV polgármestere utasítására városunkban 2005. január 1-jétől jelentősen megváltozott a közoktatásban dolgozók munkabére több elemének kiszámítási módja, megítélésem szerint teljesen jogszerűtlenül.
Mivel Polgármester Úrral történt egyeztetésem is eredménytelennek bizonyult, ezért 2005. március 3-án a Székesfehérvári Munkaügyi Bírósághoz fordultam, természetesen munkáltatómat jelölve meg alperesként.
Mivel valamennyi, a jogvitában résztvevő személy közalkalmazott, illetve köztisztviselő (akiknek neve és beosztása közérdekű adatnak minősül), és a vita tárgyát képező munkabérelemek finanszírozása is közpénzből történik, ezért a következőkben nyilvánosságra hozom a perrel kapcsolatos iratokat és dokumentumokat.
Megítélésem szerint ez nem sérti a peres eljárás szabályait sem, hiszen:
“1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról
5. § (1) A bíróság – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(2) A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt.
(3) A bíróság a tárgyalás során hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki.”
Beadványom:

Amint olvasható volt, keresetlevelem kísérő levelében kértem a bíróságot, hogy mivel az általam kifogásolt eljárás több száz közalkalmazottat érinthet, ügyemet soron kívüli eljárásban tárgyalja. A bíróság kérésemnek eleget tett, és az első tárgyalást 2005. április 20-án 14 órára tűzte ki.

Munkáltatóm perbe hívással élt az önkormányzat felé, amelyet az elfogadott, és a bíróság beavatkozóként perbe is vonta.
A tárgyaláson a felek ismertették álláspontjukat a bíróság előtt (a tárgyalás jegyzőkönyvét kézhezvétel után elhelyezem itt).
Az önkormányzat jogi képviselője (fentebb olvasható a neve) visszatért egy még korábbi álláspontjához, még azt is vitatta, hogy a szakképzési százalék is beszámítana az illetménybe. Ezt követően átadtam a bíróságnak az OM egyik jogászának szakmai véleményét (ezt még a per kezdete előtt ismertettem az önkormányzattal is):

A bíróság – további iratok és számítások felektől történő bekérése után – a következő tárgyalást 2005. június 27-re tűzte ki.
Nekem az összegszerű követelésemet kellett forintosítanom 2005. június 27-ig :

Június 2-án kaptam kézhez a tárgyalás jegyzőkönyvét:

A jegyzőkönyv ismeretében nem tűnik véletlennek, hogy időközben Polgármester Úr “kérésére” igazgatóm az iskola jogi képviseletével dr. Jászka Ernőt bízta meg.
Kíváncsian várom a folytatást… 🙂
Időközben én is megkerestem a MÁK-ot:

Bár a válasz némiképp dodonai, azért két dologra felhívnám a figyelmet:
1. A MÁK FMTI igazgatója a külön juttatásként járó egy havi illetménnyel és a távolléti díjjal kapcsolatban a következőt írja: “a számfejtő program a törvénynek megfelelően végzi a számítást”.
2. Mind a távolléti díj, mind a külön juttatásként járó egy havi illetmény kifizetésekor a MÁK a munkáltatói és fenntartói döntésen alapuló illetményrészt az illetmény részének tekintette, és az érintett közalkalmazottak számlájára átutalta.
2005. június 27.: Néhány perce értem haza Fehérvárról, megvolt a következő tárgyalás is. Körülbelül egy óra időtartamban az önkormányzat (és egyben munkáltatóm) jogi képviselője, illetve magam is további iratokat nyújtottunk be álláspontunk elismertetése végett, továbbá reagáltunk a másik fél által felhozottakra.
Ezt követően a bíróság ítélethozatalra vonult vissza, és kevés idő múlva ismertette az ítéletet.
Ebben megítélte számomra a túlóradíj-különbözet jogcímen igényelt, időközben a folyamatos teljesítés miatt megemelt igényemet, s a rövid szóbeli indokolásban elmondta, hogy a fenntartói és munkáltatói döntésen alapuló illetményrész valóban része az illetménynek, s ennek következtében a túlóradíj megállapításának is alapját kell hogy képezze. (Bár nem hangzott el, de nyilván ez igaz a külön juttatásként járó egyhavi illetményre és a jubileumi jutalomra is.)
Az indokolásban azt is elmondta, hogy a bíróság döntését nem a beadott különböző szakmai és egyéb vélemények, periratok stb. alapján hozta meg, hanem a közalkalmazottakra (és benne ránk, tanárokra) érvényes törvények és jogszabályok alapján. Az ítélet teljes szövegét és indokolását – a szokásos módon – 15 napon belül írásban is megkapom, nagyon kíváncsi vagyok rá.
Szóval, elsőfokon nyertem.
Üröm az örömben, hogy az ítélethirdetést követően az önkormányzat (és egyben az alperes) jogi képviselője gratulált és közölte: találkozunk a másodfokon.
Mondjuk, erre számítottam is…
2005. augusztus 5. Tegnap érkezett meg írásban az ítélet, az alábbiakban olvasható:

Mint nemrég hivatalosan is tudomásomra jutott, az önkormányzat (és egyben munkáltatóm) jogi képviselője fellebbezett az ítélet ellen, a határidő miatt nyilván még augusztus 20-a előtt. A másodfokon eljáró Fejér Megyei Bíróságtól azonban erre a tényre vonatkozó, illetve a fellebbezést, valamint a tárgyalás időpontját tartalmazó levelet a mai napig nem kaptam. Ha megjön, felkerül ide is… 🙂
2005. október 8.
2005. november 18.:
Ma megjött a másodfokú tárgyalásra az idézés – benne a fellebbezéssel, alább olvashatóak. Most úgy vélem, mind ellenkérelmet, mind csatlakozó fellebbezést is be fogok nyújtani.

2005. november 21.: Jól sejtettem reakcióimat – ma beadtam fellebbezési ellenkérelmem és csatlakozó fellebbezésem a Fejér Megyei Bíróságra.

Egyelőre ennyi. Magam is nagyon várom a dunaferres kollégák december 1-jei tárgyalását a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságon – aztán jövök én.
A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság mind a dunaferres kollégák igényét (december 1-én), mind a bánkis kollégák igényét (december 6.) közbülső ítéletével elfogadta. Vajon náluk is jön a fellebbezés?
 Ma, december 13-án jött meg az alperes jogi képviselőjének nyilatkozata fellebbezési ellenkérelmemmel és csatlakozó fellebbezésemmel kapcsolatban, az alábbiakban olvasható. Csak egyetlen gondolatát emelném ki: “… az átsorolás pedig nem minősül munkaszerződés módosításnak, tehát nem érintheti a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbért.”

No comment.
Holnap 9 után után pár perccel a következőket fogom felolvasni:
 
2005. december 14.: A másodfokon eljáró Fejér Megyei Bíróság jogerős ítéletével kötelezte munkáltatómat, hogy elmaradt munkabér címén 39.238,- Ft-ot fizessen meg nekem. Azaz nyertem – nyertünk.
Magáról a tárgyalásról annyit, hogy az alperes jogi képviseletével kapcsolatos probléma rendezése és az iratismertetés után – mivel sem az alperes, sem a beavatkozó önkormányzat képviselője nem kívánt szólni, én sem olvastam fel reakciómat… – a tanácsvezető bíró berekesztette a tárgyalást, és ítélethozatalra vonultak vissza. Néhány perc múlva behívtak, és ismertették a fenti jogerős döntést. Ezt követően a tanácsvezető bíró röviden megindokolta az ítéletet, amely indoklás teljesen egybevágott az elsőfokú bíróság ítéletével – és természetesen az én véleményemmel is. Hamarosan papírom lesz arról, hogy amit illetményrésznek hívnak, az része az illetménynek. 🙂
Ha megjön, felkerül ide.
Innentől kezdve Polgármester Úron a sor, hogy előbb vonja vissza egy éve kiadott utasításait, majd utasítsa az intézményvezetőket, hogy az elmaradt járandóságokat visszamenőleg fizessék ki (túlóradíj, jubileumi jutalom, de akár 13. havi illetmény kapcsán is, hiszen bár a többségnél ez csak egy év, de sokaknál három).
2006. január 25.: Megjött az ítélet írásban is, alább olvasható. Nagyon kíváncsi vagyok, mit és mikor fog reagálni erre Polgármester Úr.

2006. február 9.: Mivel szerettem volna megtudni, hogy mi fog történni az ügyben érintett többi kollégámmal, megkértem Polgármester Urat, hogy fogadjon, s ez a mai napon meg is történt.
A délelőtti beszélgetésen megtudtam, úgy döntöttek, hogy ügyemben a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához fordulnak felülvizsgálati kérelemmel, arra hivatkozva, hogy a megyei bíróság nem bírálta el érdemben a beadott fellebbezést.
A többi, érintett kollégát illetően az LB döntésének megfelelően fognak majd eljárni, amennyiben az belátható időn belül bekövetkezik. Ha belátható időn belül nem lesz döntés, akkor a jogerős ítéletemnek megfelelően járnak el a többiekkel kapcsolatban is.
A dolog pikantériája, hogy a Magyar Államkincstár immár másodszor is az illetmény részének tekintette a fenntartói és munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, és 2006. január 16-án számfejtette a dolgozóknak a 13. havi illetmény kifizetése kapcsán… 🙂
2007. február 20.: A mai napon megérkezett a Legfelsőbb Bíróság 2006. december 13-án kelt végzése a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságról.

További kommentárt nem kívánok hozzáfűzni, a következtetéseket nem nekem kell levonnom… 🙂