Kedvenceink

Kasmír & Szaffi

2010 nyara óta új családtagunk van: Kasmír.
A történet röviden: 2009-ben Sárváron üdültünk, s már akkor majdnem haza hoztunk a panzióból két aranyos, fehér zoknis, cirmos kiscicát (Micót és Macót), csak utána még mentünk Pápára és a Balatonra is, így elmaradt a dolog. De elhatároztuk, az idén nem hagyjuk ki a lehetőséget, ha látjuk Macóék testvéreit. Klári azt mondta: csak vörös vagy fekete – és fiú nem lehet…
Szóval pénteken érkeztünk Sárvárra, és fájó szívvel vettük tudomásul, hogy most nincsenek a háznál kiscicák…
Vasárnap Celldömölkre mentünk kirándulni. Megnéztük a belvárost, aztán kisétáltunk a kb. 1-1,5 km-re lévő XII. századi apátsági romhoz.
Klári macskanyávogásra lett figyelmes, végül a rom mögötti bozótos egyik fáján találtuk meg a szegényt. Sikerült leszednem onnan, Kláriék megsimogatták, s indultunk vissza a kocsihoz.
Az apróság a 36 fokos hőségben végig rohant mellettünk, mögöttünk, előttünk – a végén már alig tudta vonszolni magát. Próbáltam kézben hozni (minden bordáját lehetett érezni, olyan sovány volt, vert a kis szíve, kilógott a nyelve), de nem engedte magát, le kellett tenni a földre.
Ezen Kláriék annyira fellelkesültek, hogy a délutáni programok (Ság-hegy stb.) elmaradtak, és visszamentünk Sárvárra. Olyan hathetes lehetett, és súlyra kevesebb, mint 30 dkg.
A többi aztán jött magától – már az első naptól kint kakilt a ház mellett, csak a pisiléssel voltak eleinte gondok… Végül is szerdára megoldódott a dolog, azóta az alomban végzi minden dolgát – itthon is.
Nevét Milántól kapta, és mindannyian nagyon szeretjük.
Aki “személyesen” is megismeri, az nagyon megszereti.

Szaffi

Szaffi történetét a blogomon olvashatod…